Aszibandhakaputta szutta

Aszibandhakaputta szutta – Saṃyutta Nikāya 42.6. /iv. 311-314.

buddha-face_25

 

Egyszer a Magasztos Nálandá közelében, Pávárika mangóligetében időzött. Akkor Aszibandhakaputta törzsfő felkereste a Magasztost, kifejezte előtte tiszteletét, leült féloldalt, és így szólította meg őt:

– Tiszteletreméltó, a nyugati terület papjai – akik vizesedényeket hordoznak magukkal, vízinövény füzéreket viselnek, vízbe merítkeznek és a szent tüzeket kezelik –, úgy mondják, a halottakat fölfelé vezetik, útjukon irányítják, és elkalauzolják az egekbe. De a Magasztos, a nagyméltóságú, a saját erejéből tökéletesen megvilágosodott, képes azt is végbevinni, hogy a test széthullása, a halál után akár az egész világ jó rendeltetési helyen, az egekben szülessen újra.

– Nos, törzsfő, kérdezni foglak erről, úgy válaszolj, ahogyan jónak látod. Tegyük fel, hogy van egy személy, aki életet pusztít; elveszi azt, amit nem neki szántak; vágyból eredő rossz tettekbe bonyolódik; hamisan beszél; megosztóan beszél; durván beszél; fölöslegesen beszél; sóvár, rosszakarattal teli és helytelen nézeteket táplál. Akkor nagy tömeg gyűlik össze, csődül össze körülötte, és imádkoznak, dicshimnuszokat zengnek, és tiszteletteljes köszöntésképpen körbejárják, mondván: a test széthullása, a halál után jó rendeltetési helyen, az egekben szülessen újra. Mit gondolsz, törzsfő? E nagy tömeg imái, dicshimnuszai, tiszteletteljes köszöntésképpen végzett körbejárásai következtében az az ember a test széthullása, a halál után jó rendeltetési helyen, az egekben születik újra? Folytatás