Aszibandhakaputta szutta

Aszibandhakaputta szutta – Saṃyutta Nikāya 42.6. /iv. 311-314.

buddha-face_25

 

Egyszer a Magasztos Nálandá közelében, Pávárika mangóligetében időzött. Akkor Aszibandhakaputta törzsfő felkereste a Magasztost, kifejezte előtte tiszteletét, leült féloldalt, és így szólította meg őt:

– Tiszteletreméltó, a nyugati terület papjai – akik vizesedényeket hordoznak magukkal, vízinövény füzéreket viselnek, vízbe merítkeznek és a szent tüzeket kezelik –, úgy mondják, a halottakat fölfelé vezetik, útjukon irányítják, és elkalauzolják az egekbe. De a Magasztos, a nagyméltóságú, a saját erejéből tökéletesen megvilágosodott, képes azt is végbevinni, hogy a test széthullása, a halál után akár az egész világ jó rendeltetési helyen, az egekben szülessen újra.

– Nos, törzsfő, kérdezni foglak erről, úgy válaszolj, ahogyan jónak látod. Tegyük fel, hogy van egy személy, aki életet pusztít; elveszi azt, amit nem neki szántak; vágyból eredő rossz tettekbe bonyolódik; hamisan beszél; megosztóan beszél; durván beszél; fölöslegesen beszél; sóvár, rosszakarattal teli és helytelen nézeteket táplál. Akkor nagy tömeg gyűlik össze, csődül össze körülötte, és imádkoznak, dicshimnuszokat zengnek, és tiszteletteljes köszöntésképpen körbejárják, mondván: a test széthullása, a halál után jó rendeltetési helyen, az egekben szülessen újra. Mit gondolsz, törzsfő? E nagy tömeg imái, dicshimnuszai, tiszteletteljes köszöntésképpen végzett körbejárásai következtében az az ember a test széthullása, a halál után jó rendeltetési helyen, az egekben születik újra?

– Nem, tiszteletreméltó.

– Tegyük föl, törzsfő, hogy egy személy egy jókora sziklát hajít egy mély medencébe. Akkor nagy tömeg gyűlik össze, csődül össze körülötte, és imádkoznak, dicshimnuszokat zengnek, és tiszteletteljes köszöntésképpen körbejárják, mondván: emelkedj ki, jó szikla, bukkanj föl, jó szikla, gyere ki a partra, jó szikla! Mit gondolsz, törzsfő? E nagy tömeg imái, dicshimnuszai, tiszteletteljes köszöntésképpen végzett körbejárásai következtében az a szikla kiemelkedik, fölbukkan, kijön a partra?

– Nem, tiszteletreméltó.

– Éppen így, törzsfő, az az ember, aki életet pusztít; elveszi azt, amit nem neki szántak; vágyból eredő rossz tettekbe bonyolódik; hamisan beszél; megosztóan beszél; durván beszél; fölöslegesen beszél; sóvár, rosszakarattal teli és helytelen nézeteket táplál, még ha nagy tömeg gyűlik is össze, csődül is össze körülötte, és imádkoznak, dicshimnuszokat zengnek, és tiszteletteljes köszöntésképpen körbejárják, mondván: a test széthullása, a halál után jó rendeltetési helyen, az egekben szülessen újra, mégis az a személy teste széthullása, a halál után nyomorúságos állapotban, rossz rendeltetési helyen, az alsóbb világban, a pokolban születik újra.

Mit gondolsz, törzsfő? Tegyük fel, hogy van egy személy, aki nem pusztít életet; nem veszi el azt, amit nem neki szántak; nem bonyolódik vágyból eredő rossz tettekbe; nem beszél hamisan; nem beszél megosztóan; nem beszél durván; nem beszél fölöslegesen; nem sóvár, nem rosszakarattal teli és nem táplál helytelen nézeteket. Akkor nagy tömeg gyűlik össze, csődül össze körülötte, és imádkoznak, dicshimnuszokat zengnek, és tiszteletteljes köszöntésképpen körbejárják, mondván: a test széthullása, a halál után nyomorúságos állapotban, rossz rendeltetési helyen, az alsóbb világban, a pokolban szülessen újra. Mit gondolsz, törzsfő? E nagy tömeg imái, dicshimnuszai, tiszteletteljes köszöntésképpen végzett körbejárásai következtében az a személy teste széthullása, a halál után nyomorúságos állapotban, rossz rendeltetési helyen, az alsóbb világban, a pokolban születik újra?

– Nem tiszteletreméltó.

– Tegyük föl, törzsfő, hogy egy ember egy tisztított vajjal vagy olajjal töltött edényt süllyeszt egy mély medencébe, és föltöri azt. Valamennyi cserépdarabja lesüllyed, de a tisztított vaj vagy az olaj fölfelé emelkedik. Akkor nagy tömeg gyűlik össze, csődül össze körülötte, és imádkoznak, dicshimnuszokat zengnek, és tiszteletteljes köszöntésképpen körbejárják, mondván: süllyedj le, jó tisztított vaj vagy olaj, ülepedj le jó tisztított vaj vagy olaj, bukj alá, jó tisztított vaj vagy olaj! Mit gondolsz, törzsfő? E nagy tömeg imái, dicshimnuszai, tiszteletteljes köszöntésképpen végzett körbejárásai következtében az a tisztított vaj vagy olaj lesüllyed, leülepszik, alábukik?

– Nem, tiszteletreméltó.

– Éppen így, törzsfő, az az ember, aki nem pusztít életet; nem veszi el azt, amit nem neki szántak; nem bonyolódik vágyból eredő rossz tettekbe; nem beszél hamisan; nem beszél megosztóan; nem beszél durván; nem beszél fölöslegesen; nem sóvár, nem rosszakarattal teli és nem táplál helytelen nézeteket, még ha nagy tömeg gyűlik is össze, csődül is össze körülötte, és imádkoznak, dicshimnuszokat zengnek, és tiszteletteljes köszöntésképpen körbejárják, mondván: a test széthullása, a halál után nyomorúságos állapotban, rossz rendeltetési helyen, az alsóbb világban, a pokolban szülessen újra, mégis az a személy teste széthullása, a halál után jó rendeltetési helyen, az egekben születik újra.

Amikor mindez elhangzott, Aszibandhakaputta, a törzsfő így szólt a Magasztoshoz:

– Csodálatos, tiszteletreméltó Gótama, csodálatos, tiszteletreméltó Gótama. Mintha valaki talpára állította volna azt, amit a fejére fordítottak; fellebbentette volna a fátylat arról, amit elrejtettek; megmutatta volna az utat a tévelygőnek; vagy lámpást hozott volna a sötétségbe, hogy akiknek szemeik vannak, lássanak; épp ily módon fejtette ki számtalanféleképpen a Tanítást a tiszteletreméltó Gótama. A tiszteletreméltó Gótamához fordulok oltalomért, és a Tanításhoz és a szerzetesi Közösséghez. Emlékezzen rám a tiszteletreméltó Gótama, mint világi követőjére, aki életre szóló oltalmat talált benne.

 

 Felhasználás és megosztás feltételei:Creative Commons Licenc

Ez a mű a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.