A Tan Szigete Közösség

Attadípá viharatha attaszaraná anannyaszaraná dhammadípa viharatha dhammaszaraná anannyaszaraná.

Úgy éljetek, hogy magatokban leljetek szigetre és menedékre, ne másban, úgy éljetek, hogy a tanban leljetek szigetre és menedékre, ne másban.

(Dígha Nikája, 16.2.26/ii.100)

A Tan Szigete Közösség – Dhammadípaszangha

A Tan Szigete (Dhammadípa) vallási közösséget A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanítói és hallgatói hozták létre azzal a céllal, hogy a Gótama Buddha tanítását a közösség ereje által átható erővel megismerhessék, megérthessék és megélhessék, s erre támaszkodva vezethessék az érző lényeket, felebarátaikat, személyes példájukkal a megismerés, megértés és megélés útján.

A közösség vezetője a Dhamma, a természet törvénye, amelyre a buddhák, a nagy beérkezettek, rátalálnak, és gondolataikkal, szavaikkal és tetteikkel igazságként nyilvánítják meg a világban, példájául mindazoknak, akik méltónak érzik magukat követésére. A közösség minden létezőben felismeri a Dhamma világosságát, minden érző lényt képesnek tart arra, hogy – a beérkezettek útmutatása vagy saját tisztánlátása alapján magában lelve szigetre és menedékre – ezt a világosságot felismerhesse és kisugározhassa, maga és mások üdvére és javára.

A közösség e világossággal való találkozás felismerőinek közössége, így belső hierarchiája nincs, tanító és tanítvány egyaránt a tanítványság útját járja mindaddig, amíg e cél meg nem valósul, azután pedig szavakkal már nincs mit mondani róla.

A közösség a Dhamma e világosságát tekinti lámpásának, amikor abban kíván eligazodni, mi a jó és mi a szép. Ebben az eligazodásban a közösség tagjai szükség esetén segítségül hívják felebarátaikat, akik nélkül a tanítványság útján egész-ségük még nem teljes, és egyben felajánlják segítségüket nekik.

Mindebből következik, hogy a közösség útja nem kapcsolódik irányzatokhoz, hanem éppen ezen irányzatok közös lényegét, a Dhamma irányzatokon végighúzódó és azokat összekötő vezérfonalát igyekszik fellelni, annak útmutatásához igazodni.

Hagyományvonal

Az öregek tanítása, a théraváda, a Buddha eredeti tanítását őrző máig fönnmaradt legrégibb iskola. Szentirat gyűjteménye a Buddha halála utáni gyűléseken (szangíti) formálódott, a három nagy könyv-együttesből álló úgynevezett Páli kánon (Tipitaka) a Buddha eredeti szavainak mai napig ismert legteljesebb és leghitelesebb forrása. A kánon legfontosabb könyvei a nagy világnyelveken szinte hiánytalanul elérhetők, magyar nyelven azonban hiteles forrásból sajnos csak töredékei ismerhetők meg, elsősorban Vekerdi József (Buddha beszédei, Dhammapada, Dzsátakák), Fórizs László (Dhammapada), Porosz Tibor (Khuddakapátha) és Tenigl-Takács László munkássága jóvoltából.

A gyűjtemény első része, a Szutta pitaka, a Buddha negyvenöt éves tanítóútjának szóbeli hagyomány által megőrzött, majd az évszázadok múltával írásban is rögzített tanítóbeszédeit tartalmazza, kiegészítve a legnevesebb tanítványok híres tanbeszédeivel. A második rész, a Vinaja pitaka, a szerzetesi élet szabályai és a hozzájuk fűződő magyarázatok mellett igen fontos adalékokkal szolgál a Buddha megvilágosodásának és tanítóútja kezdetének időszakáról, valamint a korai Közösség (Szangha) hétköznapjairól és szertartásairól. A harmadik rész, az Abhidhamma pitaka, a Buddha Szutta pitakában összegyűjtött beszédeiben megőrzött Tanítás (Dhamma) gondosan rendszerezett felsorolása, a hozzá fűzött elemzésekkel és magyarázatokkal. A későbbi kommentárirodalom ezt a három gyűjteményt egészítette ki a hagyományvonal mestereinek addig szóban megőrzött tanításaival.

Az öregek tanítása a mai napig élő hagyomány, elsősorban Délkelet-Ázsiában, legfontosabb országai: Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Srí Lanka, de jelentős az előfordulása Tajvanban, Vietnamban, Szingapúrban, Hongkongban, Malajziában, és szórványosabban Indonéziában (elsősorban Bali és Jáva szigetén), Bangladesben (elsősorban Csittagong környékén), Kínában, Nepálban és Bhutánban. A hiteles kínai adatok nélkül ezen országokban a théraváda tanítást követők száma különböző források szerint legkevesebb 110-200 millióra tehető.

A tanítást követők központi magja és szellemi irányítója a szerzetesi Közösség, a Szangha, amely a Vinaja gyűjtemény fegyelmi szabályai, közelebbről a Pátimokkha, Az elköteleződés szavai szerint éli életét, példát mutatva a világi követőknek. A Szangha pusztán négy alapvető szükségletre támaszkodik: élelemre, ruhára, szállásra és gyógyszerre, melyre a világiak támogatása révén koldulószerzetesként tesz szert. A Szangha a hagyomány országaiban még ma is fontos tanítói és tanácsadói szerepet tölt be, míg a hármas oltalomért forduló (tiszarana), és az öt alapvető erkölcsi szabályt (panycsaszíla) megfogadó világiak adományokkal (dána) segítik őket.

Példaképeink

Az erdei szerzetesség

A 18. század végén, a 19. század elején Thaiföldön egy olyan szerzetesi reformirányzat indult útjára Ácsán Szaó és tanítványa, Ácsán Man vezetésével, amely vissza kívánt nyúlni a Buddha eredeti tanításaihoz. A kezdeményezés kiváltó oka a Szangha elvilágosodása, a hatalommal való egyre fokozottabb összefonódása, adminisztrációs rendszerének egyre eltúlzottabb előtérbe kerülése volt, ami egyre inkább háttérbe szorította az eredeti célt: a szenvedéstől szabadulás, a megvilágosodás keresését.

Az erdei szerzetesek a négy alapvető szükségletre támaszkodva felelevenítették az egyszerű és eszköztelen vándorszerzetesi életmódot (dhutanga), elvitték a tanítást a legszegényebb és legtávolibb vidékekre is. A hangsúlyt a szentiratok tanulmányozásáról és a szertartások és rítusok megtartásáról ismét a meditációra, a való életen való szemlélődésre és elmélkedésre, az érdeklődők tanítására, az emberek segítésére helyezték.

Ennek a mozgalomnak egyik egyedülálló alakja Ácsán Cshá, és jelentős irányzata az általa alapított szerzetesi vonal, amely mára olyan nemzetközileg is elismert kiváló tanítókkal rendelkezik, mint Ácsán Szumédhó, Liem, Paszannó, Víradhammó, Tiradhammó, Szucsittó, Munindó, Dzsajaszáró, Amaró, Cshandakó, vagy a nemrégiben távozott Ácsán Brahm és Szudzsató. A link-ajánlóban több olyan honlapot ajánlunk, ahol tanítóbeszédeik és szövegeik letölthetők. Ácsán Cshát rendkívüli bölcsessége, ragyogó humora, közérthető előadásmódja éppoly népszerűvé tette otthon, mint külföldön. Nagyívű látomásában világosan átlátta, hogy az idő megérett arra, hogy a Tanítás eljusson más földrészekre is. A hippi korszak színes vándoraiban, akik kolostorába érkeztek, nem az egzotikumot látta meg, hanem a kereső embert, ezért alapította meg 1968-ban Vat Pá Nanacsatot (Wat Pah Nanachat), az első idegenek részére szervezett, angol nyelven is tanító kolostort Thaiföldön. Jó szemmel választotta ki a kolostor vezetésére az akkor még szinte újoncnak számító amerikai származású Ácsán Szumédhót, aki azután számos további kolostort alapított Európában, Amerikában és Ausztráliában, és a Thaiföldön kívüli közösség avató mestere és nagyhatású tanítója lett. Az erdei szerzetesek közösségéről többet a www.forestsangha.org honlapon lehet megtudni, és egy leírás olvasható weboldalunkon ide kattintva.

Működés

A Tan Szigete Közösség természetes hierarchiáját a megvalósítás adja, fizikai hierarchiáját pedig az, ki lépett korábban a közösségbe, köteleződött el korábban nyíltan is a Buddha útja mellett.

A közösség nem kíván más közösségek tagja lenni vagy más közösségeket tagjává tenni, távol tartja magát a politikától és befolyásolástól, nem irányul senki ellen, és nem foglal állást senki mellett. A közösség tiszteletben tartja a Magyar Köztársaság Alkotmányát és törvényeit, azok azonban nem szolgálnak működése alapjául.

A közösség távol tartja magát a hatalomtól és pénztől, tehát nem rendelkezik sem ingó, sem ingatlan vagyonnal, és nem is kíván ilyennel rendelkezni. Anyagi javak felhasználását igénylő akciói mindig esetiek, a tagok és támogatók adakozása segíti, a fennmaradó összegek vagy természeti javak további felhasználásáról vagy továbbadományozásáról az adott akció végén a résztvevő tagok döntenek.

A közösség nem kíván a média semmilyen formájában megjelenni, magát hirdetni és népszerűsíteni, ám programjait és eseményeit, működésének elvi alapjait adó tanításait időről időre a megfelelő fórumokon megjeleníti. A közösség tagjai természetes egyszerűséggel nyilatkoznak meg, szem előtt tartva a Buddha tanításának a fogadalmakban megjelenő alapvető értékeit.

A közösségnek nincs adminisztrációja, ügyeit a tagok önkéntes vállalás alapján, felajánlásként végzik, elvégzett munkájukat a többiek hálával és bizalommal fogadják, így föl sem merül a munka ellenőrzésének vagy felülbírálatának lehetősége. Viszont ha valaki úgy érzi, az adott munkát jobban el tudná végezni, szívesen vesszük, ha segíti az eredeti felajánlót. Amiből következik, hogy a közösség nem vár el tagjaitól semmilyen munkában való részvételt, és nem illeti szemrehányással azokat a tagjait, akik nem kívánnak a közösségért munkát végezni, vagy nem megfelelően végzik azt, viszont nagyra becsül és értékel minden közösségért végzett munkát.

A közösség jelentősebb döntéseit – amennyiben erre mód nyílik – teljes egyetértéssel hozza. Az így elfogadott egyhangú döntés ellen azonban később senki sem szólalhat föl, annak jogosságát nem vitathatja. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy a körülmények változása miatt a döntést újra fontolóra kéne venni, a következő találkozó alkalmával felvetheti a döntés újratárgyalását. Ha a közösség a felvetést egyhangúan elfogadja, és az újratárgyalás alkalmával egyhangúan új döntést hoz, az lép érvénybe, ha nem, a régi marad életben.

 

Felhasználás és megosztás feltételei:Creative Commons Licenc

Ez a mű a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.