Gyakran ismételt kérdések – FAQ

 

Mi a különbség egy teljes avatású szerzetes, egy számanéra és egy anágárika között?
Az anágárika (szó szerint: otthontalan), azaz első fokú novícius, aki átmenetet képez a világi és a szerzetesi lét között, “miután otthonából az otthontalanságba távozott (pabbaddzsá), levágta haját és szakállát”, és felöltötte a fehér ruhát, a nyolc fogadalmat veszi föl és tartja (azaz már cölibátusban él és csak egyszer étkezik naponta). A számanéra (szó szerint: novícius), a másod fokú novícius, otthonából eltávozván már sárga ruhát ölt, és a tíz fogadalmat veszi föl és tartja (azaz nem kezel pénzt sem). A teljes felavatású bhikkhu (szó szerint: koldus, koldulószerzetes) eltávozván megkapja a befogadást a rendbe (upaszampadá), ruhája és koldulócsészéje teljes, az Elköteleződés (Pátimokkha) szavai szerinti 227 fogadalmat tartja és erősíti meg társaival közös recitáción minden félhónap és hónap új- és teliholdján.

Hogyan üdvözöljünk egy szerzetest?
A legtermészetesebb üdvözlés a szív előtt összetett két tenyér, azaz az anydzsali-muddá (szanszkrit: mudrá), és a meghajlás.

Hogyan szólítsunk egy szerzetest?
A megszólítás “tiszteletreméltó”, páliul bhanté, angolul venerable, amihez hozzáteszik adott esetben a szerzetes nevét, például bhanté Dhammanandó. Hosszabb időt a rendben töltött szerzetes megszólítása a thai rendekben tíz szerzetesi év után ácsán (páli: ácsarija, azaz tanító), idősebb korban lung pó (azaz: nagyapó).

Hogyan beszéljünk egy szerzeteshez?
Ha áll, állva, kissé meghajolva. A keletiek ilyenkor is anydzsali tartásba tett kézzel beszélnek, és gyakran térdelnek, de ez Európában nem feltétlenül szokásos, legföljebb megszólításkor teszik kezüket egy pillanatra a tiszteletet kifejező kéztartásba. Ha ül, mellé ülve vagy guggolva. Magasabbról ne szólítsunk meg szerzetest, mert az tiszteletlenség, mint ahogy zsebre tett kézzel, karba tett kézzel, erősen gesztikulálva sem. Ha a szerzetes megszólal, hallgassunk el, szavaiba ne vágjunk bele, várjuk ki a végét. Ügyeljünk arra, hogy szerzetes nem tartózkodhat egyedül, félreeső helyen, hallótávolságon kívül egy hölggyel, illetve kerüljük azokat a szituációkat, amikor a szerzetesnek nincs elég tere ahhoz, hogy egy hölgy mellett anélkül haladhasson el, hogy túl közel kerülne hozzá.

Milyen szabályok vonatkoznak az elvonulás helyére?
Az elvonulás helye az elvonulás idején tulajdonképpen kolostor, még ha nincs is kijelölve az avatási terület (szímá). Azaz az elvonulás idején a férfiak és nők elkülönített szálláson laknak, a templomban, szertartásteremben és étkezőben külön foglalnak helyet (a férfiak a Buddha jobbja, a nők a balja felől), érintkezésük mellőzi a vágykeltő külsőségeket, úgy mozdulatokban, mint szavakban. Az öltözködés illendő, különösen a templomban vagy szertartásteremben mellőzzük a túl rövid és kivágott ruhadarabokat, rövid nadrágot, ujjatlan trikót, hölgyek meditációkor viseljenek nadrágot, vagy az ülést lehetővé tevő  hosszú szoknyát. A szertartásterembe mezítláb és fedetlen fővel lépünk, összetett kézzel meghajolva fejezzük ki tiszteletünket. A kolostorban dohányozni és szeszes italokat fogyasztani nem lehet. Mellőzzük azokat az eszközöket, melyek hozzájárulnak a mindennapi zűrzavarhoz, különösen a mobiltelefont és laptopot. Ha valamelyiket használnunk kell, csak a szabadidőben tegyük, a lehető legrövidebb ideig, úgy, hogy másokat ne zavarjunk vele. Ne olvassunk újságot, könyvet, hacsak nem vágnak az elvonulás témájába, de akkor is mértékkel. Csak a legszükségesebb orvosságokat vegyük magunkhoz. Kerüljük a frivol viselkedést, a vicceskedést és a fölösleges beszédet.

Milyen szabályok vonatkoznak az elvonulás résztvevőire?
Az elvonulás idején a résztvevők tulajdonképpen szerzetesek, elhatározottságukat gyakran a menedékvétel és nyolc fogadalom formulájának közös felmondásával erősítik meg, ami a honlapon megtalálható. Az elvonulók tisztelik egymás eltökéltségét, becsülik a csöndet, alávetik magukat az elvonulás vezetőinek időbeosztásra, munkára, meditációra vonatkozó elképzeléseinek. Az elvonulást vezető szerzetesek gyakran napirendet ajánlanak, amelyet a résztvevőknek természetesen be kell tartaniuk, és meditációs utasításokat adnak, melyhez a résztvevőknek tartaniuk kell magukat. Az elvonulás végén a résztvevők visszaveszik a világi buddhistákra általában vonatkozó öt fogadalmat.

Mit vigyünk az elvonulásra?
Kényelmes és az évszaknak megfelelő ruházatot, papucsot a benti, terepre jó cipőt az esetleges kinti gyakorláshoz. Ha van, esőkabátot. Hálózsákot az alváshoz. Piperecikkek közül csak a legszükségesebbet,  mosakodáshoz elsősorban szappant, száraz vagy érzékeny bőrre nem túl illatos krémet, esetleg szagtalan izzadsággátlót, az illatszereket lehetőleg mellőzzük. Törülközőt, WC-papírt, papírzsebkendőt. Felajánlásképpen gyertyát, mécsest, füstölőt, reggelihez teát, kávét. Kullancs- és szúnyogriasztót, csipeszt. Esetleg takarót, megszokott ülőpárnát, ülőzsámolyt, ha valakinek nehezére esik az ülés. Ha valaki szívesen alszik a szabadban, sátrat, elemlámpát. A reggelit és a délutáni teát magunknak készítjük, az ebédet kapjuk vagy készítjük.

Hogyan történik a Szangha vagy egy/több szerzetes meghívása?
A meghívást közvetítő világi a Szangha rangidős szerzeteséhez fordul, vagy a Szangha szállására menve bekopog, és az ajtót nyitó szerzeteshez fordul összetett kézzel, és így szól: − Tiszteletreméltó, szeretnénk meghívni Önt/a Szanghát az ebédre! (Venerable, we would like to invite you/the Sangha for the meal!)

Hogyan ajánljunk ételt a szerzeteseknek?
Ha kevés szerzetesről van szó, célszerű egy-egy tálcát előkészíteni, és arra tenni a felajánlott ételeket és italokat, majd a tálcát felajánlani a szerzeteseknek. Ha a szerzetes ül, a hagyomány szerint a felajánló letérdel a szerzetes előtt a tálcával, melyet két kezével felé nyújt, majd amikor az elveszi, háromszor leborul, majd hátrálva távozik. Ha a szerzeteseknek tálaló asztalon ajánlunk föl különféle ételeket, akkor minden egyes tálat föl kell emelni, és a fogadó szerzetes kezébe adni, vagy a fogadó kendőjére tenni. Amikor átvette, az edényt el kell engedni, és nem szabad többé hozzányúlni (például hogy levegyük a födőt vagy beletegyünk egy kanalat), mert az olyan, mintha visszavettük volna, tehát újra föl kell ajánlani. Ha közvetlenül az alamizsnás csészébe tesszük az ételt, akkor csak bele kell ejtenünk a csészébe. Ne felejtsük el, hogy a délkelet-ázsiai szerzetesek alamizsnás csészéje nem azért nagy, mert túl sokat esznek, hanem azért, mert egyes kellékeiket, elsősorban a felsőruhát, az alamizsnás csészéjükbe zárva vitték vándorláskor, hogy a dzsungelben ne sértsék meg vagy szaggassák szét az ágak, illetve a nagyobb távolság miatt sokszor  csak egy-két fiatalabb szerzetes ment élelemért az egész Közösségnek. Ha az ételt a szerzetesi szállásra menve ajánljuk föl, ügyeljünk arra,  hogy hölgy csak az ajtóban állva adhatja át az ételt, férfi is csak akkor léphet be,  ha erre felszólították.

Milyen ételeket ajánljunk a szerzeteseknek?
Túlzottan leveses dolgokat általában ne, hiszen ez a csészébe kerülve minden további élelemmel összekeveredik. Az étel legyen akkora darabokra vágva, hogy az étkezéshez általában használt egyetlen kanállal könnyű legyen fogyasztani, ne kelljen nyiszálni, a legtöbb szerzetesnek nincs kése. A sütemények, tésztafélék legyenek akkorára vágva, hogy könnyű legyen levenni a tálról. Egyes nagyobb magvas gyümölcsöket “elérhetővé kell tenni” azzal, hogy a gyümölcsöt egy késsel megszúrjuk, azaz szimbolikusan halottá kell nyilvánítani. Ilyenkor a szerzetes azt mondja: kappijam karóhi, azaz tedd elérhetővé. A világi azt válaszolja, miután megszúrta a gyümölcsöt: kappijam bhanté, azaz elérhető, tiszteletreméltó. A szerzetesek többsége inkább a vegetáriánus étrend mellett marad, ha lehet.

Mi történik, miután a szerzetesek elfogadták az ételt?
Ezután a szerzetesek helyet foglalnak, rövid meditációt tartanak az étel fölött, eléneklik a köszönő és áldó verseket (anumódaná), és visszaajánlják a megmaradt ételt a világiaknak, majd általában  szállásukra távozva étkeznek. Egyes kolostorokban ugyanakkor az étkezés idejét a szerzetesek együtt töltik a világiakkal, és csak annak befejeztével távoznak. Az elvonulás résztvevői ugyancsak egy tányért használnak az étkezéshez, és akárcsak a szerzetesek, egyszer vesznek a fölkínált ételből és azt elfogyasztják. Az a szerzetes, aki étkezés után a helyén marad, jelzi a világiaknak, hogy kész válaszolni a kérdéseikre.

Milyen ételeket fogyaszthatnak a szerzetesek és mikor?
A szigorúbb kolostorokban a napi egyszeri étkezés ideje hajnal és dél közé esik,  általában 11óra körül zajlik. Az európai kolostorokban általában van egy könnyű reggeli is 7−8 óra körül, kása, rizsleves, vagy kenyér, vaj, lekvár, valamilyen gyümölcs vagy zöldség, tea. Az ételeket annak a napnak a deléig kell elfogyasztani, amikor kapták, beleértve a szerzetes által kapott gyümölcsből maga készítette ivólevet is, a kész ivóleveket általában másnap hajnalig, az öt erősítőszert megkapása után a hetedik hajnalig, a gyógyszereket akár élethosszig. A különféle ideig tartható alkotókból készült étel tartási ideje a legrövidebb ideig tartható alkotó szerint alakul. Az el nem fogadott étel másnap még egyszer felajánlható. Az úgynevezett erősítőszerek: a tisztított vaj (ghí), friss vaj (ide sorolható a kefír, joghurt, aludttej, egyes vonalak szerint a sajt is), olaj, méz, cukor (cukorszirup), egyes vonalak szerint a fekete csokoládé. Egyes vonalakon a holdnapokon (upószatha) szokásos a délutáni teához kevés kockákra vágott sajtot, kockákra tört fekete csokoládét ajánlani. Sem az erősítőszerként felajánlott sajt, sem a csokoládé nem tartalmazhat zöldség-, gyümölcs-darabokat vagy magvakat. A lejárt tartási idejű erősítőszer, csak külsőleg, a továbbiakban is felhasználható (például lámpaolajként). Vizet a szerzetes felajánlás nélkül is fogyaszthat, kivéve a palackozott ásványvizet, amit föl kell ajánlani. A tea és a kávét besorolása a Vinaja szempontjából nem egyértelmű, de tény, hogy délután is fogyasztják, az élelemnek számító tejet és tejszínt azonban ilyenkor esetenként szója-, zab- vagy rizstejjel pótolják.

 

Felhasználás és megosztás feltételei:Creative Commons Licenc

Ez a mű a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.