A hagyományvonal

Az öregek tanítása, a théraváda, a hagyomány szerint a Buddha eredeti tanítását őrző máig fönnmaradt legrégibb iskola. Szentirat gyűjteménye a Buddha halála utáni gyűléseken (szangíti) formálódott, a három nagy könyv-együttesből álló úgynevezett Páli kánon (Tipitaka) a Buddha eredeti szavainak mai napig ismert legteljesebb és leghitelesebb forrása. A kánon legfontosabb könyvei a nagy világnyelveken szinte hiánytalanul elérhetők, magyar nyelven azonban hiteles forrásból sajnos csak töredékei ismerhetők meg, elsősorban Vekerdi József (Buddha beszédei, Dhammapada, Dzsátakák), Fórizs László (Dhammapada), Porosz Tibor (Khuddakapátha) és Tenigl-Takács László munkássága jóvoltából.

A gyűjtemény első része, a Szutta pitaka, a Buddha negyvenöt éves tanítóútjának szóbeli hagyomány által megőrzött, majd az évszázadok múltával írásban is rögzített tanítóbeszédeit tartalmazza, kiegészítve a legnevesebb tanítványok híres tanbeszédeivel. A második rész, a Vinaja pitaka, a szerzetesi élet szabályai és a hozzájuk fűződő magyarázatok mellett igen fontos adalékokkal szolgál a Buddha megvilágosodásának és tanítóútja kezdetének időszakáról, valamint a korai Közösség (Szangha) hétköznapjairól és szertartásairól. A harmadik rész, az Abhidhamma pitaka, a Buddha Szutta pitakában összegyűjtött beszédeiben megőrzött Tanítás (Dhamma) gondosan rendszerezett felsorolása, a hozzá fűzött elemzésekkel és magyarázatokkal. A későbbi kommentárirodalom ezt a három gyűjteményt egészítette ki a hagyományvonal mestereinek addig szóban megőrzött tanításaival.

Az öregek tanítása a mai napig élő hagyomány, elsősorban Délkelet-Ázsiában, legfontosabb országai: Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Srí Lanka, de jelentős az előfordulása Tajvanban, Vietnamban, Szingapúrban, Hongkongban, Malajziában, és szórványosabban Indonéziában (elsősorban Bali és Jáva szigetén), Bangladesben (elsősorban Csittagong környékén), Kínában, Nepálban és Bhutánban. A hiteles kínai adatok nélkül ezen országokban a théraváda tanítást követők száma különböző források szerint 110-200 millióra tehető.

A tanítást követők központi magja és szellemi irányítója a szerzetesi Közösség (Szangha), amely a Vinaja gyűjtemény fegyelmi szabályai, közelebbről Az elköteleződés szavai (Pátimokkha) szerint éli életét, példát mutatva a világi követőknek. A Szangha pusztán négy alapvető szükségletre támaszkodik: élelemre, ruhára, szállásra és gyógyszerre, melyre a világiak támogatása révén koldulószerzetesként tesz szert. A Szangha a hagyomány országaiban még ma is fontos tanítói és tanácsadói szerepet tölt be, míg a hármas oltalomért forduló (tiszarana), és az öt alapvető erkölcsi szabályt (panycsaszíla) megfogadó világiak adományokkal (dána) segítik őket. A hármas oltalomkérés és az öt alapvető erkölcsi szabály szövege a Dhammadípa közösség szertartásai között olvasható.