Javasolt olvasnivalók

A hazai buddhizmus egyik nagy elmaradása, hogy a Buddha beszédeinek csak igen kis töredékét fordították le eddig hitelesen magyar nyelvre. A magunk részéről ezt úgy igyekszünk orvosolni, hogy az oldalon folyamatosan a Buddha tanításainak és buddhista mesterek és tanítók tanítóbeszédeinek új és lektorált fordításait jelentetjük meg, melyeket a Közösség tanítói és hozzáértő tagjai, vagy hiteles külső szakértők készítettek.


A thai erdei hagyomány egyik kiemelkedő tanítójának, Ajahn Jayasarónak a 2013-ban megjelent könyvéből közlünk rendszeres időközönként újabb és újabb részeket.

Ajahn Jayasāro: Without and Within

Questions and Answers on the Teachings of Theravada Buddhism, Buddhadasa Indapanno Archives, 2013

I. fejezet: A Buddha

Ő a Magasztos, a méltóságos, aki önerejéből érte el a tökéletes megvilágosodást, tudása és életvezetése kiteljesedett, jó úton jár, a világok ismerője, felülmúlhatatlan az emberek megszelídítése terén, istenségek és emberek tanítója a megvilágosodott Magasztos.”

Ki volt a Buddha?

Úgy 2.600 évvel ezelőtt India északkeleti részén, a mai Nepálban fekvő szakja nép egyik nemzetségének fejedelmi családjában egy kisgyermek született, aki a Szidhattha nevet kapta. 29 éves korában Szidhattha herceg elhagyta a kényelmes és kiváltságos életet, hogy a szellem felszabadulásának útjára lépjen. Hat évvel később, egy meditációval töltött nagyjelentőségű éjszakát követően, amit lótusz ülésben töltött a bódhi-fa alatt, megvalósította a „felülmúlhatatlan tökéletes megvilágosodást”, és ezután ő lett a Buddha, a Felébredett.

Megvilágosodását követően a Buddha hátralévő 45 évét azzal töltötte, hogy felmutatta a Dhammát, annak igazságát, „ahogyan a dolgok valójában vannak”, és ennek az igazságnak a megvalósításához vezető utat. Ugyanekkor a Buddha létrehozta a szerzetesrendet (Szangha) azon férfi és női tanítványai számára, akik szerették volna félretenni világi feladataikat, és teljes szívvel a tanítás tanulmányozásának és gyakorlatának kívánták szentelni magukat.

Mi a megvilágosodás?

A megvilágosodás a szenvedéstől és annak okától, a tudati mérgektől vagy szennyeződésektől való megszabadulásra utal. Ilyenkor megtapasztalható annak igaz természete, „ahogyan a dolgok valójában vannak”. A megvilágosodott személy megérti a mulandó jelenségek feltételektől függő természetét, és megtapasztalja a Nibbánát (szanszkrit: Nirvána), a feltételektől független valóságot, ami mindezek mögött meghúzódik. A Buddha úgy hivatkozott erre az állapotra, mint „legfőbb boldogságra”. A megvilágosodott tudatot bölcsesség, együttérzés és tisztaság jellemzi. A Buddha azt tanította, hogy minden emberi lény, férfiak és nők úgy születtek, hogy hordozzák a megvilágosodás lehetőségét.

A Buddha a megvilágosodás négy fokozatáról, és így négyféle megvilágosodott személyről beszélt. Ezen lények közül az első a „folyambalépő”, az utolsó pedig a teljesen megvilágosodott „arahant”. Ezen fokozatok a Buddha nyolcágú ösvényén érhetők el, elérésüket pedig az jelzi, hogy bizonyos mérgező tudatállapotok végleg teljesen eltűnnek a tudatból. Ezen állapotokból már nem lehet visszaesni, aki a megvilágosodás első fokozatát eléri, biztos lehet abban, hogy legkésőbb hetedik élete során eléri a végső fokozatot, belépett a folyamba, amely visszafordíthatatlanul a Nibbāna óceánjába torkollik.

Mit jelent a „Buddha” szó?

A Buddha szó azt jelenti, „a felébredett”. A Buddha azt tanította, hogy az az ember, aki még nem érte el a megvilágosodást, alváshoz vagy álomhoz hasonlítható állapotban él. A bölcsesség tiszta fénye révén a Buddha ebből az álomból minden segítség nélkül ráébredt a valóság igaz természetére. A Buddha együttérzéstől vezérelve kereste annak lehetőségét, hogy minden lénnyel, aki a nyomdokaiba kíván lépni, megossza a felébredéshez vezető útra vonatkozó megértését.

Emberi lény volt-e a Buddha?

Sziddhattha herceg emberi lény volt. Azon az éjszakán, amikor megvalósította a legmagasabb megvilágosodást, egy buddha lett belőle, és attól a pillanattól, a szó hétköznapi értelmében, már nem volt emberi lény többé. A be nem avatott emberek szemében a Buddha egy mérhetetlenül karizmatikus kimagasló vallási vezetőnek látszott, aki nyolcvanéves korában hétköznapi emberi halált halt. Akiknek viszont fejlettebbek voltak a képességei, tudatában voltak annak, hogy sem külső megjelenés, sem szavak, fogalmak vagy kategóriák megközelítőleg sem képesek arra, hogy buddhaságának csodálatos és halhatatlan természetét kifejezzék.

Ácsán Mán: „Éppen itt, a szívünk mélyén találjuk meg a Buddhát.”

Van-e arra bizonyíték, hogy a Buddha valóban élt?

Régészeti leletek erős tapasztalati bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy a Buddha történeti személy volt.

A Buddha beszédeiben megnevezett számtalan kolostort és várost sikerült beazonosítani.

A szövegekben említett helyeken Buddha relikviákat tártak föl.

Az ettől független források alapján datált buddhista uralkodó, Aszóka (szanszkrit: Asóka), hatalmas birodalmában mindenfelé vésett feliratos homokkő oszlopokat emeltetett, melyek közül számos ma is megtalálható, és amelyek széleskörűen hivatkoznak a Buddhára.

Igen sok járulékos bizonyíték lelhető föl a korai szent szövegekben.

A Buddha beszédeinek összefüggésrendszere, amely nélkülözi a belső ellentmondásokat, valamint a „Fegyelmi szabályok könyveiben” a szerzetesrend igazgatására vonatkozó kifinomultan részletezett előírások, határozottan egyetlen szerzőre utalnak.

A fizikai bizonyítékok és a logika természetesen mindig hagy helyet a kétkedésre. Egyszer a Buddha azt mondta: „Aki látja a Dhammát, engem lát.” Más szavakkal a buddhista nézőpont szerint a Buddha létezésének legmegbízhatóbb bizonyítéka, ha valaki saját életében teljesíti be a tanítások igazságát.

Voltak-e a Buddhának rendkívüli képességei?

A Buddha számtalan rendkívüli képességgel bírt. Ezek a képességek következhetnek (ha nem is mindig) az elme intenzív gyakorlásából, és még manapság is vannak olyan előrehaladott gyakorlók, akik birtokában vannak ilyen képességeknek. A Buddha ezeket a képességeit korlátozottan használta, általában mint olyan tanítási segédeszközt, amit akkor alkalmazott, amikor minden más módszer kudarcot vallott. A legismertebb eset találkozása Angulimálával, a visszaeső gyilkossal. A Buddha úgy tartotta, hogy az a bizalom, amelyre az emberek szert tesznek ezeket a „csodákat” látva, inkább eltávolítja őket a bölcsesség útjától, semmint odavezeti. Ezért aztán rendkívüli képességekkel bíró szerzeteseinek megtiltotta, hogy bemutassák azt a hétköznapi embereknek. A rendkívüli képességek birtoklása mámorítóvá is válhat: a Buddha óvta tanítványait attól, hogy azokat a szellemi élet céljának nézzék.

Hány buddha élt napjainkig?

A théraváda hagyomány szerint egyszerre csak egy buddha léphet föl. Azonban a távoli múltban voltak más buddhák is, és a jövőben is lesznek újabbak. A buddhák föllépése közötti időszakot kalpákban mérik. Egy kalpa rendkívül hosszú ideig tart. A Buddha erre a következő meghatározást adta:

„Tegyük föl, szerzetesek, hogy van egy tíz mérföld hosszú, tíz mérföld széles, tíz mérföld magas hegy, barlangok és üregek nélkül, egyetlen szilárd sziklatömeg. Minden száz év elteltével egy ember egyszer végigsimítaná azt egy finom szövetdarabbal. Ezen erőfeszítés által az a nagy sziklahegy elfogyhatna és eltűnhetne, ám a kalpa még mindig nem érne véget.”

Ácsán Tét: „A Buddha sosem kényszerített senkit arra, hogy higgyen benne vagy kövesse a tanítását. Azok, akik meghallgatták és végiggondolták okfejtését, elégedetten és egyetértést érezve, lelkesedésből és meggyőződésből váltak tanítványaivá.”

Milyen viszony fűzte a Buddhát családjához?

A Buddha úgy fejezte ki családja iránti elismerését, ahogyan az a legjobban illett hozzá, mint megvilágosodotthoz: családja tagjait a megvilágosodás útjára vezette. A megvilágosodása utáni első évben, hét évvel azután, hogy távozott, a Buddha visszatért korábbi otthonába, Kapilavatthu városába. Ez a látogatás mély nyomokat hagyott az egész szakja királyságban, nem utolsósorban Szuddhódana királyban, a Buddha apjában: első találkozásuk eredményeként a király elérte a megvilágosodás első két fokát. (Néhány év múlva, amikor a Buddha megtudta, hogy az apja életének végéhez közeledik, utoljára látogatta meg az öreg királyt, és az arahantságig, a megvilágosodás legmagasabb fokáig vezette.) A Kapilavatthuban tett látogatás emlékezetes volt arról is, hogy a Buddha először találkozott hétéves fiával, Ráhulával, mikor is a kisfiú kikérte örökségét. Válaszképpen a Buddha megengedte, hogy a Szanghához csatlakozzon, mint az első fiú novícius.

A Buddha nem tudta tanítani édesanyját Kapilavatthuban, mert miután megszülte őt, meghalt (a legenda szerint később elment tanítani őt az egyik isteni birodalomba, ahol anyja lakozott), de tanítani tudta nevelőanyját és nagynénjét, Padzsápatit. Ő volt az, aki hivatalosan felkérte a Buddhát, hogy alapítson apáca rendet, és amikor beleegyezett, annak rangidős vezetője lett. Az apácák első nemzedékébe tartozott a Buddha sok további nőrokona is, beleértve korábbi feleségét, Jaszódharát. A feljegyzések szerint Padzsápati, Jaszódhara, és a Buddha fia, Ráhula valamennyien addig folytatták a gyakorlást, amíg el nem érték a megvilágosodás legmagasabb szintjét.

A Buddha sok férfi rokonát is szerzetessé avatták, és némelyikük addig jutott, hogy a legnagyobb tanítványok között tartják őket számon. Ezek között van Anuruddha, Nanda, és a leghíresebb közülük, hosszú ideig segítőtársa, Ánanda.

Volt a Buddhának humorérzéke?

A Buddha tudatában volt annak, hogy a jogosan alkalmazott humor kellemes és lefegyverző módon képes rámutatni az igazságra. Az a szellemesség és nyelvi készség, amit a Buddha fejedelmi neveltetése során kifejlesztett, beszédeiben újra meg újra felszínre kerül, és szórakoztató hatású. Szójátékok, kifejezések szellemes átformálása, meghökkentő hasonlatok és komikus analógiák egyaránt fellelhetők tanításaiban. Bár lehet, hogy semmi sincs a Buddha tanításaiban, ami a modern olvasókból közvetlenül nevetést váltana ki, amikor elolvasnak néhány szakaszt, könnyen elképzelhetik a Buddha hallgatóinak szélesen mosolygó arcát.

HAMAROSAN ÚJABB KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK KERÜLNEK FEL!


Egy korábbi fordításunk Ácsán Cshá tanításainak gyűjteményéből:

Ácsán Cshá: The Collected Teachings of Ajahn Chah, Aruna Publications, Harnham, UK, 2011. második kiadás, Questions and answers, 276. oldal.

Mindenképpen vizsgáld önmagad. Tudd, ki vagy. Ismerd meg a tested és tudatod úgy, hogy egyszerűen csak figyeled. Ha ülsz, alszol, eszel, ismerd a határokat. Használd a bölcsességet. A gyakorlás nem arról szól, hogy bármit is megpróbálnál elérni. Legyél a tudatában annak, ami van. Az egész meditáció arról szól, hogy közvetlenül a tudatot tesszük vizsgálatunk tárgyává. Akkor meglátjuk a szenvedést, annak okát és megszűnését. De türelmesnek kell lenned, nagyon türelmesnek és kitartónak. Ezt fokozatosan fogod elsajátítani. A Buddha azt tanította a tanítványainak, hogy legalább öt évig maradjanak a tanítóikkal. Meg kell tanulnod az adakozás, a türelem és az odaadás értékét.

Ne gyakorolj túl szigorúan. Ne ess a külsődleges forma csapdájába. Másokat figyelni helytelen gyakorlat. Egyszerűen légy természetes, és figyeld azt. A szerzetesi fegyelem és a kolostori szabályok nagyon fontosak számunkra, mert egyszerű és harmonikus környezetet teremtenek. Vedd jó hasznukat. De vésd eszedbe, a szerzetesi fegyelem lényege a szándékok figyelése, a tudat vizsgálata. Bölcsnek kell lenned. Ne tégy megkülönböztetéseket. Vajon kijössz-e a sodrodból egy aprócska fa miatt az erdőben, mert nem magas és sudár, mint sok másik? Ez ostobaság lenne. Ne ítélkezz mások felett. Az emberek sokfélék. Nincs szükség arra, hogy magadra vedd azt a terhet, amit valamennyiük megváltoztatásának vágya jelent.

Tehát légy türelmes. Gyakorold az erényeket. Élj egyszerűen és légy természetes. Ez a mi gyakorlatunk, ami önzetlenséghez és békességhez vezet.


Felhasználás és megosztás feltételei:

A weboldalunkon található írások és dokumentumok a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használhatók fel.Creative Commons Licenc