DN.31./iii.180. A Szigálakának mondott tanítóbeszéd (Sigālaka sutta)

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Rádzsagahában tartózkodott, a bambuszligetben, a mókusetetőnél. Akkor Szigálaka, a nemesifjú, korán fölkelt és kimenvén Rádzsagahából, nedves ruhában és nedves hajjal, összetett kézzel tiszteletét fejezte ki minden egyes irány előtt: keletnek, délnek, nyugatnak, északnak, a zenitnek és a nadírnak.

A Magasztos pedig korán kelt, felöltözött, vette felsőruháját és alamizsnáscsészéjét, és Rádzsagahába indult alamizsnáért. Ahogy meglátta Szigálakát, amint tiszteletét fejezte ki minden egyes irány előtt, keletnek, délnek, nyugatnak, északnak, a zenitnek és a nadírnak, így szólt:

– Nemesifjú, miért keltél föl korán, hogy tiszteleted fejezd ki minden egyes irány előtt, keletnek, délnek, nyugatnak, északnak, a zenitnek és a nadírnak?

– Magasztos, haldokló apám mondta, hogy így tegyek. És így, Magasztos, mivel apám szavait tisztelem, becsülöm, megtisztelem és megbecsülöm, ily korán keltem, hogy tiszteletem fejezzem ki minden egyes irány előtt, keletnek, délnek, nyugatnak, északnak, a zenitnek és a nadírnak.

– Nemesifjú, a nemes fegyelem szerint az ember nem így fejezi ki tiszteletét a hat irány előtt.

– Magasztos, hát hogyan fejezi ki az ember a nemes fegyelem szerint a tiszteletét a hat irány előtt? Jó lenne, ha a tiszteletreméltó Magasztos megtanítaná nekem, hogyan fejezi ki az ember a nemes fegyelem szerint a tiszteletét a hat irány előtt.

– Akkor hallgasd gondosan, figyelj jól, elmondom.

– Igen, Magasztos – mondta Szigálaka, és a Magasztos így szólt:

– Nemesifjú, a nemes tanítvány úgy védelmezi a hat irányt, hogy fölhagy a tett négy szennyezésével, nem cselekszi a négy okból eredő rosszat, s nem követi a hanyatláshoz vezető hat utat. Így elkerüli e tizennégy rossz utat, és e gyakorlat által mindkét világot meghódítja: minden sikerül neki ebben a világban és a következőben, és halála után, teste felbomlásakor jó irányba, mennyei világba távozik.

Mi a tett négy szennyezése, amivel fölhagy? Az élet elvétele; annak elvétele, amit nem adtak oda; a nemi kicsapongás; és a hazug beszéd. Ez a tett négy szennyezése, melyekkel fölhagy. Így beszélt a Magasztos, a Jó úton járó, a Tanító, s még hozzátette:

Az élet elvétele, lopás, hazugság,
Házasságtörés – a bölcsek ezeket helytelenítik.

– Mi a négy okból eredő rossz, melytől tartózkodik? A rossz cselekedet a vágyból fakad, a haragból fakad, a zavarodottságból fakad, a félelemből fakad. Ha a nemes tanítvány nem vágyból, haragból, zavarodottságból vagy félelemből cselekszik, nem cselekszi e négy okból eredő rosszat.

Így beszélt a Magasztos, a Jó úton járó, a Tanító, s még hozzátette:

Vágy és harag, félelem és zavarodottság:
Aki általuk hágja át a törvényt,
Elveszíti a jóhírét,
S olyan lesz, mint a fogyó Hold.

Vágy és harag, félelem és zavarodottság:
Aki nem hágja át a törvényt,
Annak hírneve növekszik,
S olyan lesz, mint a növekvő Hold.

És mi a hanyatlás hat útja, amelyet nem követ? Nemesifjú, bizony a hanyatlás útja, amikor az ember gondatlansághoz vezető mámorító mérgekkel él, az utcákon alkalmatlan időkben csatangol, vásárokat látogat, szerencsejátékokba bolondul, rossz barátokat követ, átadja magát a restségnek.

Ha az ember gondatlansághoz vezető mámorító mérgekkel él, az hat veszéllyel jár: pénzét gyorsan elveszíti, gyakran keveredik veszekedésbe, hajlamos lesz betegségekre, elveszíti jóhírét, szégyentelenül viselkedik, értelme pedig meggyengül.

Ha az utcákon alkalmatlan időkben csatangol, az hat veszéllyel jár: védtelen és kiszolgáltatott lesz, felesége és gyermekei védtelenek és kiszolgáltatottak lesznek, vagyona védtelen és kiszolgáltatott lesz, bűntettel gyanúsíthatják, rosszhíre kél, és mindenféle kellemetlen következménnyel számolhat.

Ha vásárokat látogat, az hat veszéllyel jár: (keresi,) hol táncolnak, hol énekelnek, hol zenélnek, hol kántálnak, hol tapsolnak, hol dobolnak?

Ha szerencsejátékokba bolondul, az hat veszéllyel jár: ha nyer, ellenséget szerez; ha veszít, veszteségét siratja; elveszti meglévő vagyonát; szava elveszti hitelét a közösségben; barátai és társai megvetik; házassági szándékát megalapozatlannak tartják, mert egy szerencsejátékos nem engedheti meg magának, hogy feleséget tartson.

Ha rossz barátokat követ, az hat veszéllyel jár: társa lesz minden szerencsejátékos, falánk, iszákos, csaló, szélhámos és kötözködő.

Ha átadja magát a restségnek, az hat veszéllyel jár: gondolván, „túl hideg van” – az ember nem dolgozik; gondolván, „túl meleg van”, „túl korán van”, „túl késő van”, „túl éhes vagyok”, „túl jóllakott vagyok” – az ember nem dolgozik.

Így beszélt a Magasztos, a Jó úton járó, a Tanító, s még hozzátette:

Vannak ivócimborák, s vannak,
Akik barátaidnak hazudják magukat.
De akik a szükségben barátok,
Ők igazán barátaid.

Hat dolog pusztít el egy férfit:
Ha későn tér aludni, ha házasságot tör,
Ha veszekedést keres, ha kárt csinál,
S a gonosz barátság és fösvénység.

Aki kártékony barátokkal járkál,
Idejét kártékony tettekkel tölti,
Nyomorúságot szenved majd el
E világban, és a következőben is.

Kockázás, bujálkodás és ivás,
Tánc és ének, alvás fényes nappal,
Portyázás rossz időben, gonosz barátok,
Fösvénység – ez teszi tönkre az embert.

Kockát vet és pálinkát iszik,
Mások szeretett felesége után jár.
Az alacsony, közönséges irányt veszi,
És elfogy, mint a fogyó Hold.

Iszákos, pénztelen, éhenkórász,
Vedel, hiszen örökké szomjas,
Mint kő a vízben, süllyed az adósságba,
Hamarosan minden rokona elhagyja.

Aki a napját alvással tölti,
És az éjszaka szolgál ébrenlétre,
Mindig részeg és kicsapongó,
Nem képes fenntartani tisztességes otthont.

„Túl hideg!” „Túl meleg!” „Túl késő!” – kiáltja,
Így lökve félre minden dolgát,
Míg el nem szalaszt
minden esélyt arra, hogy jót tehessen.

De aki a hideget és meleget
Szalmánál is kevesebbre tartja,
És férfiként vállalja teendőit,
Annak öröme nem csak apránként növekszik.

Nemesifjú, négy típus van, akit barátnak álcázott ellenségnek tekinthetünk: aki mindent megkaparint, aki lyukat beszél a hasadba, aki hízelgő, és aki társad a pénz elherdálásában.

Aki mindent megkaparint, azt négy okból tekinthetjük hamis barátnak: mindent elvesz, igen kevésért sokat kíván, csak félelemből teszi, amit tennie kell, és csak sajátboldogulását keresi.

Aki lyukat beszél a hasadba, azt négy okból tekinthetjük hamis barátnak: a múltban csak a saját hasznáért beszélt és a jövőben is csak a sajáthasznáért beszél, tele a szája a jóindulat üres szólamaival, és ha most kell valamit megtenni, mindig talál alkalmas kibúvót.

Aki hízelgő azt négy okból tekinthetjük hamis barátnak: szentesíti a rossz tettet, rossznak véli a jó tettet, szemedbe dicsér, és a hátad mögött ócsárol.

Aki társad a pénz elherdálásában, azt négy okból tekinthetjük hamis barátnak: társad a részegeskedésben, az éjjeli csavargásban, vásárok látogatásában, szerencsejátékokban.

Így beszélt a Magasztos, a Jó úton járó, a Tanító, s még hozzátette:

Az a barát, aki kutatja, mit vehet el,
Az a barát, aki csak üres szavakat szól,
Az a barát, aki csak hízeleg körülötted,
Az a barát, aki semmirekellők cimborája,
E négy valójában ellenség, nem barát.
A bölcs ember felismeri ezt,
És távol tartja magát tőlük,
Akár a veszedelmes ösvényektől.

Nemesifjú, négy típus van, akit tisztaszívű barátnak tekinthetünk: aki segítő; aki kitart melletted jóban és rosszban; aki rámutat arra, ami a javadra válik; és aki rokonszenvvel van irántad.

A segítő barátot négy okból tekinthetjük tisztaszívű barátnak: gondodat viseli, amikor figyelmetlen vagy; gondját viseli a javaidnak, amikor figyelmetlen vagy; menedéket nyújt, ha rádtör a félelem; és ha valami teendő akad, kétszeresen is megteszi, amit kérsz.

Aki kitart melletted jóban és rosszban, négy okból tekinthetjük tisztaszívű barátnak: elmondja neked a titkait, megőrzi a titkaidat, nem hagy el a bajban, és akár az életét is feláldozza érted.

Aki rámutat arra, ami a javadra válik, négy okból tekinthetjük tisztaszívű barátnak: visszatart a rossztettől; arra bíztat, hogy jót tégy; elmondja neked, amit nem tudsz; és megmutatja a mennybe vezető utat.

Aki rokonszenvvel van irántad, azt négy okból tekinthetjük tisztaszívű barátnak: nem kárörvendő, ha balszerencse ér; örül a jószerencsédnek; elejét veszi, hogy mások rosszat mondjanak rólad; és helyesli, ha mások jót mondanak rólad.

Így beszélt a Magasztos, a Jó úton járó, a Tanító, s még hozzátette:

Az a barát, aki segít téged,
Az a barát, aki jóban-rosszban kitart,
Az a barát, aki mutatja a helyes utat,
Az a barát, aki tele van együttérzéssel:
A bölcs ismeri e négyfajta barát
Valódi értékét,
És figyelemmel gondjukat viseli,
Mint anya a legkedvesebb gyermekéét.

A gyakorlott és fegyelmezett bölcs
Úgy fénylik, mint egy jelzőtűz.
Gazdagságot gyűjt, ahogyan a méh
Gyűjt mézet, és csak nő-növekszik,
Egyre magasabbra, mint a hangyaboly.
Az így nyert vagyont a világi ember
Aztán családja és barátai javának szentelheti.

Gazdagságát négyfelé osztva,
– Mert ez hozza a legnagyobb hasznot –
Egy részt élvez kedve szerint,
Két részt munkába fog,
A negyediket pedig félreteszi
Tartalékképpen, rossz időkre.

Nemesifjú, és hogyan óvja a nemes tanítvány a hat irányt? Erre a hat dologra kell úgy tekinteni, mint a hat irányra: a kelet az anya és az apa, a dél a tanítók, a nyugat a feleség és a gyerekek, az észak a barátok és társak, a nadír a szolgák, munkások és segítők, a zenit a remeték és a papok.

A fiú öt módon szolgálja anyját és apját mint a keleti irányt: (gondolván,) „ők támogattak engem, és én is támogatom őket; teljesítem helyettük a kötelezettségeiket; fenntartom a családi hagyományt; érdemes leszek az örökségemre; és szüleim halála után ajándékokat osztok, hogy a javukra szolgáljon. Az anya és az apa, akit fiuk így szolgál mint keleti irányt, mindezt öt módon viszonozza: visszatartják a gonoszságoktól; támogatják a jótéteményekben; mesterségre tanítják; megfelelő feleséget találnak neki; és idejében kiadják az örökségét. Ily módon a keleti irány védett, biztonságos, és nem ad okot félelemre.

A tanítványok öt módon szolgálják tanítóikat mint a déli irányt: felállva köszöntik őket; rendelkezésükre állnak; figyelnek rájuk; szolgálják őket; és elsajátítják mindazokat az ismereteket, amelyeket tanítanak. A tanítók, akiket tanítványaik így szolgálnak mint déli irányt, mindezt öt módon viszonozzák: pontos útmutatásokat adnak; megbizonyosodnak arról, hogy felfogták-e, amit fel kellett fogniuk; megalapozzák tudásukat minden egyes tudományágban; beajánlják őket barátaiknak és társaiknak; és mindenfelől biztonságot nyújtanak nekik. Ily módon a déli irány védett, biztonságos, és nem ad okot félelemre.

A férj öt módon szolgálja feleségét mint a nyugati irányt: tiszteli; nem szidalmazza; nem hűtlen hozzá; hatalmat ad neki; és ellátja ékszerekkel. A feleség, akit férje így szolgál mint nyugati irányt, mindezt öt módon viszonozza: megfelelően szervezi a munkáját; kedves a szolgálókhoz; nem hűtlen; megőrzi a készleteket; hozzáértő és szorgos minden teendőjében. Ily módon a nyugati irány védett, biztonságos, és nem ad okot félelemre.

Az ember öt módon szolgálja barátait és társait mint az északi irányt: ajándékokkal; kedves szavakkal; gondoskodik jólétükről; úgy bánik velük, mint magamagával; és szavát megtartja. A barátok és társak, akiket így szolgál mint északi irányt, mindezt öt módon viszonozzák: gondját viselik, amikor figyelmetlen; gondját viselik javainak, amikor figyelmetlen; menedékül szolgálnak, amikor rátör a félelem; nem hagyják el a bajban; törődnek gyermekeivel. Ily módon az északi irány védett, biztonságos, és nem ad okot félelemre.

Az úr öt módon szolgálja szolgáit és munkásait mint a nadír irányát: munkájukat erejük szerint szervezi; élelmet és bért ad nekik; gondoskodik róluk, amikor betegek; megosztja velük a csemegéket; és megfelelő időben elengedi őket a munkából. A szolgák és munkások, akiket uruk így szolgál mint a nadír irányát, mindezt öt módon viszonozzák: előtte kelnek fel; utána fekszenek ágyba; csak azt veszik el, amit nekik adtak; gondosan végzik munkájukat; dicséretét és jóhírét keltik. Ily módon a nadír iránya védett, biztonságos, és nem ad okot félelemre.

Az ember öt módon szolgálja a remetéket és papokat mint a zenit irányát: kedvességgel teli testi-, szóbeli- és gondolati cselekedetekkel; megnyitva előttük házát; és ellátva őket szükségleteik szerint. A remeték és papok, akiket az ember így szolgál mint a zenit irányát, mindezt öt módon viszonozzák: visszatartják a gonosztól; bátorítják jótetteiben; jótékonyan együttérzők vele szemben; tanítják arra, amit nem hallott; megmutatják neki az ég útját. Ily módon a zenit iránya védett, biztonságos, és nem ad okot félelemre.

Így beszélt a Magasztos, a Jó úton járó, a Tanító, s még hozzátette:

Az apa és anya a kelet,
A tanítók a déli irány,
A feleség és gyerekek a nyugat,
A barátok és társak az észak.
Alant a szolgák és munkások,
Fölül a remeték és papok.
Egy igaz nemesifjúnak
Ezen irányokat kell megbecsülnie.
Aki bölcs és fegyelmezett,
Jóindulatú és értelmes,
Szerény és nincs benne semmi gőg:
Az ilyen ember érdemel nyereséget.
Aki korán kel, lenézi a restséget,
Sorscsapások nem rendítik,
Életvezetése makulátlan, esze gyors:
Az ilyen ember érdemel nyereséget.
Aki barátokat szerez, és meg is tartja,
Szívesen fogad, nem fukar gazda,
Vezető, gondolkodó és barát:
Az ilyen ember érdemel nyereséget.
Ajándékot ad és kedvesen szól,
Életét mások szolgálatában tölti,
Pártatlan minden dologban,
Tárgyilagos, ahogyan az ügy kívánja:
E dolgokon fordul körbe a világ,
Mint a szekér keréktengelyén.
Ha e dolgok nem léteznének,
Egy anya és apa sem kapna fiától
Tiszteletet és megbecsülést,
Bár kijár nekik.
De mivel e tulajdonságokat
Nagy becsben tartják a bölcsek,
Kitűnnek mindenek közül,
És jogosan magasztalják őket az emberek.

E szavakra Szigálaka így szólt a Magasztoshoz:

– Csodálatos, tiszteletreméltó Gótama, csodálatos, tiszteletreméltó Gótama. Mintha valaki talpára állította volna azt, amit a fejére fordítottak, fellebbentette volna a fátylat arról, amit elrejtettek, megmutatta volna az utat a tévelygőnek, vagy lámpást hozott volna a sötétségbe, hogy akiknek szemeik vannak, lássanak; épp ilymódon fejtette ki számtalanféleképpen a Tanítást a tiszteletreméltó Gótama. A tiszteletreméltó Gótamához fordulok oltalomért, és a Tanításhoz és a szerzetesi Közösséghez. Emlékezzen rám a tiszteletreméltó Gótama, mint világi követőjére, aki életreszóló oltalmat talált benne.