MN.108./iii.7-15. A Gópaka Moggallánának mondott tanítóbeszéd (Gopakamoggallāna sutta)

Így hallottam. Egyszer a nagytiszteletű Ánanda Rádzsagaha közelében élt, a bambuszligetben, a mókusetetőnél, nem sokkal azután, hogy a Magasztos elérte a végső kialvást.

Ekkoriban Adzsátaszattu Védéhiputta, Magadha királya, mivel gyanakodott Paddzsóta királyra, Rádzsagaha megerősítésén buzgólkodott.

Reggelre kelve a nagytiszteletű Ánanda felöltözött, vette alamizsnáscsészéjét és köpenyét, és Rádzsagahába indult alamizsnáért. Akkor a nagytiszteletű Ánanda azt gondolta:

– Még túl korán van ahhoz, hogy alamizsnáért menjek Rádzsagahába. Mi lenne, ha meglátogatnám Gópaka Moggallána bráhmanát az őrhelyén.

A nagytiszteletű Ánanda tehát meglátogatta Gópaka Moggallána bráhmanát az őrhelyén. Gópaka Moggallána bráhmana messziről észrevette, hogy a nagytiszteletű Ánanda közeledik, és így szólt hozzá:

– Jöjjön, Ánanda uram! Köszöntjük Ánanda urat! Hosszú idő után Ánanda úr végre alkalmat talált a látogatásra. Foglaljon helyet Ánanda uram, íme, itt ez az előkészített ülőhely.

A nagytiszteletű Ánanda leült az előkészített ülőhelyre. Gópaka Moggallána bráhmana egy alacsony ülőhelyet készített, és leült tiszteletteljes távolságban. Tiszteletteljes távolságban ülve Gópaka Moggallána bráhmana azt kérdezte a nagytiszteletű Ánandától:

– Ánanda uram, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, aki birtokolja minden vonatkozásban mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket Gótama úr, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott birtokolt?

– Egyetlen szerzetes sincs, bráhmana, aki minden vonatkozásban birtokolja mindazon tulajdonságokat, amelyeket a Magasztos, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott birtokolt. Mivel a Magasztos volt az, aki létrehozta a létre nem jött ösvényt, megalkotta a meg nem alkotott ösvényt, kihirdette a ki nem hirdetett ösvényt; ő volt az ösvény tudója, az ösvény ismerője, az ösvény értője. De tanítványai most ezen ösvényt követve élnek, később pedig maguk is elsajátítják azt.

De a nagytiszteletű Ánanda és Gópaka Moggallána által folytatott beszélgetés megszakadt, mert Vasszakára bráhmana, Magadha főminisztere, a Rádzsagahában folyó munkálatok felügyelete közben ellátogatott a nagytiszteletű Ánandához, Gópaka Moggallána őrhelyére. Amint ellátogatott, szívélyesen üdvözölték egymást a nagytiszteletű Ánandával, majd a szívélyes és barátságos üdvözlés befejeztével leült tiszteletteljes távolságban. Tiszteletteljes távolságban ülve Vasszakára bráhmana, Magadha főminisztere így szólt a nagytiszteletű Ánandához:

– Ánanda uram, miféle beszélgetésre ültetek itt össze? Miről beszélgettetek, amikor félbeszakítottalak titeket?

– Bráhmana, Gópaka Moggallána bráhmana azt kérdezte tőlem: Ánanda uram, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, aki birtokolja minden vonatkozásban mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket Gótama úr, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott birtokolt? Én azt válaszoltam Gópaka Moggallána bráhmanának: egyetlen szerzetes sincs, bráhmana, aki minden vonatkozásban birtokolja mindazon tulajdonságokat, amelyeket a Magasztos, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott birtokolt. Mivel a Magasztos volt az, aki létrehozta a létre nem jött ösvényt, megalkotta a meg nem alkotott ösvényt, kihirdette a ki nem hirdetett ösvényt; ő volt az ösvény tudója, az ösvény ismerője, az ösvény értője. De tanítványai most ezen ösvényt követve élnek, később pedig maguk is elsajátítják azt. Erről beszélgettünk, amikor érkezéseddel félbeszakítottál minket.

– Ánanda uram, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit Gótama úr jelölt ki eképpen: „ő lesz a menedéketek, miután eltávoztam”, és akihez most folyamodtok?

– Nincs egyetlen szerzetes sem, bráhmana, akit a Magasztos, aki tud és lát, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott jelölt ki eképpen: „ő lesz a menedéketek, miután eltávoztam”, és akihez most folyamodunk.

– Ánanda uram, de van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit a Közösség választott és számos öreg szerzetes jelölt ki ekképpen: „ő lesz a menedékünk, miután a Magasztos eltávozott”, és akihez most folyamodtok?

– Nincs egyetlen szerzetes sem, bráhmana, akit a Közösség választott és számos öreg szerzetes jelölt ki ekképpen: „ő lesz a menedékünk, miután a Magasztos eltávozott”, és akihez most folyamodunk.

– Ánanda uram, de ha nincs menedéketek, akkor mi a köztetek lévő egyetértés oka?

– Nem vagyunk menedék híján, bráhmana, van menedékünk, a Dhamma a menedékünk.

– De amikor a kérdés elhangzott, Ánanda uram, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit Gótama úr jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedéketek, miután eltávoztam”, és akihez most folyamodtok, azt válaszoltad: nincs egyetlen szerzetes sem, bráhmana, akit a Magasztos, aki tud és lát, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedéketek, miután eltávoztam”, és akihez most folyamodunk. Amikor a kérdés elhangzott, Ánanda uram, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit a Közösség választott és számos öreg szerzetes jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedékünk, miután a Magasztos eltávozott”, és akihez most folyamodtok, azt válaszoltad: nincs egyetlen szerzetes sem, bráhmana, akit a Közösség választott és számos öreg szerzetes jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedékünk, miután a Magasztos eltávozott”, és akihez most folyamodunk. Amikor a kérdés elhangzott, Ánanda uram, de ha nincs menedéketek, akkor mi a köztetek lévő egyetértés oka, azt válaszoltad: nem vagyunk menedék híján, bráhmana, van menedékünk, a Dhamma a menedékünk. Hogyan értendő ezen állítások jelentése, Ánanda uram?

– Bráhmana, a Magasztos, aki tud és lát, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott, előírta a szerzetesek számára a gyakorlás útját, és lefektette a Pátimokkhát. Az upószatha napon mindazok, akik egy falu körzetével szoros kapcsolatban élnek, egyetértésben találkoznak, és amikor találkozunk, megkérjük azt, aki tudja a Pátimokkhát, hogy recitálja azt. Ha egy szerzetes a Pátimokkha recitációja során visszaemlékszik egy vétekre vagy

kihágásra, a Tan szerint járunk el vele szemben, oly módon, ahogyan tanítottak. Nem a tiszteletreméltók járnak el velünk szemben, hanem a Tan jár el velünk szemben.

– Ánanda uram, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit most tiszteltek, becsültök, nagyra tartotok és értékeltek, és akinek a pártfogása alatt éltek, tisztelve és becsülve őt?

– Nem csak egyetlen olyan szerzetes van, bráhmana, akit most tisztelünk, becsülünk, nagyra tartunk és értékelünk, és akinek a pártfogása alatt élünk, tisztelve és becsülve őt.

– De amikor a kérdés elhangzott, Ánanda uram, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit Gótama úr jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedéketek, miután eltávoztam”, és akihez most folyamodtok, azt válaszoltad: nincs egyetlen szerzetes sem, bráhmana, akit a Magasztos, aki tud és lát, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedéketek, miután eltávoztam”, és akihez most folyamodunk. Amikor a kérdés elhangzott, Ánanda uram, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit a Közösség választott és számos öreg szerzetes jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedékünk, miután a Magasztos eltávozott”, és akihez most folyamodtok, azt válaszoltad: nincs egyetlen szerzetes sem, bráhmana, akit a Közösség választott és számos öreg szerzetes jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedékünk, miután a Magasztos eltávozott”, és akihez most folyamodunk. Amikor a kérdés elhangzott, Ánanda uram, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit most tiszteltek, becsültök, nagyra tartotok és értékeltek, és akinek a pártfogása alatt éltek, tisztelve és becsülve őt, azt válaszoltad: nem csak egyetlen olyan szerzetes van, bráhmana, akit most tisztelünk, becsülünk, nagyra tartunk és értékelünk, és akinek a pártfogása alatt élünk, tisztelve és becsülve őt. Hogyan értendő ezen állítások jelentése, Ánanda uram?

– Bráhmana, van tíz bizalmat keltő tulajdonság, amelyet a Magasztos, aki tud és lát, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott, kinyilvánított. Ha ez a tíz tulajdonság bármelyikünkben megtalálható, akkor mi tiszteljük, becsüljük, nagyra tartjuk és értékeljük, és pártfogása alatt élünk, tisztelve és becsülve őt. Hogy mi ez a tíz?

(1.) Bráhmana, ezúttal a szerzetes erényes, a Pátimokkha szerinti önmérséklet által mérsékelve él, magaviselete és lakhelye kifogástalan, és a legkisebb hibában is veszélyt látva úgy gyakorol, hogy magára vállalja a gyakorlás szabályait.

(2.) Tanult, emlékszik arra, amit megtanult, és megjegyzi azt, amit megtanult. Ezek a tanítások jók az elején, jók a közepén és jók a végén, helyes a jelentésük és a megfogalmazásuk, melyek megerősítenek egy végsőkig tökéletes és tiszta szent életet. Ezeket a tanításokat sokat tanulta, megjegyezte, szóban elsajátította, tudatával megvizsgálta, és szemlélete által jól megértette.

(3.) Elégedett ruhájával, alamizsnájával, szálláshelyével és gyógyszereivel.

(4.) Akaratlagosan, gond és nehézség nélkül eléri a négy elmélyedést, ami a legtisztább tudatosságot alkotja, és kellemes időtöltést biztosít itt és most.

(5.) Szert tesz különféle természetfölötti erőkre: egy lévén megsokszorozódik, sok lévén eggyé válik; feltűnik és eltűnik; akadálytalanul hatol át falakon, hasadékokon, hegyeken, mintha csak tér lenne; elmerül és kibukkan a földből, mintha csak víz lenne; a vízen jár, anélkül hogy elsüllyedne, mintha csak föld lenne; keresztbe tett lábakkal úgy utazik a térben mint a madarak; kezeivel megérinti és végigsimítja az oly erős és hatalmas holdat és napot; testével eljut egészen a Brahmā-világig.

(6.) Az isteni fül elemmel, amely megtisztult és az emberit felülmúlja, hallja mindkétféle hangot, az istenit és az emberit, akár távol van, akár közel.

(7.) Saját tudatával felfogja és megérti más lények vagy más személyek tudatát. A vággyal töltött tudatot úgy érti meg, mint vággyal töltöttet, a vággyal nem töltött tudatot úgy érti meg, mint vággyal nem töltöttet; a haraggal töltött tudatot úgy érti meg, mint haraggal töltöttet, a haraggal nem töltött tudatot úgy érti meg, mint haraggal nem töltöttet; a zűrzavarral töltött tudatot úgy érti meg, mint zűrzavarral töltöttet, a zűrzavarral nem töltött tudatot úgy érti meg, mint zűrzavarral nem töltöttet; a beszűkült tudatot úgy érti meg, mint beszűkültet, a szétszórt tudatot, mint szétszórtat; az emelkedett tudatot úgy érti meg, mint emelkedettet, és a nem emelkedettet, mint nem emelkedettet; a felülmúlható tudatot úgy érti meg, mint felülmúlhatót, és a felülmúlhatatlan tudatot, mint felülmúlhatatlant; az összeszedett tudatot úgy érti meg, mint összeszedettet, és a nem összeszedett tudatot, mint nem összeszedettet; a megszabadult tudatot  úgy érti meg, mint megszabadultat, és a meg nem szabadult tudatot,  mint meg nem szabadultat.

(8.) Felidézi számos előző életét, egy születést, két születést, három születést, négy születést, öt születést, tíz születést, húsz születést, harminc születést, negyven születést, ötven születést, száz születést, kétszáz születést, százezer születést, a világ összezsugorodásának sok nagy korszakát, a világ kiterjedésének sok nagy korszakát, a világ összezsugorodásának és kiterjedésének sok nagy korszakát. „Akkor ez volt a nevem, ebből a nemzetségből származtam, ilyen volt a megjelenésem, ilyen a táplálékom, így tapasztaltam örömet és fájdalmat, ilyen hosszú élet adatott, és onnan eltávozván itt jelentem meg ismét.” Így idézi föl számos előző életét, annak jellegzetességeivel és sajátosságaival együtt.

(9.) Az emberit felülmúló megtisztult isteni szemmel látja az eltávozó és újra megjelenő lényeket, alacsonyrendűeket és magasrendűeket, szépeket és csúnyákat, szerencséseket és szerencsétleneket, és megérti, hogyan jönnek-mennek a lények tetteik szerint.

(10.) Közvetlen tudás által itt és most megtapasztalva belép a tudat megszabadulásába és a megértés általi megszabadulásba, amely a befolyások elpusztítása által mentes a befolyásoktól, és ott időzik.

Bráhmana, ez az a tíz bizalmat keltő tulajdonság, amelyet a Magasztos, aki tud és lát, nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott, kinyilvánított. Ha ez a tíz tulajdonság bármelyikünkben megtalálható, akkor mi tiszteljük, becsüljük, nagyra tartjuk és értékeljük, és pártfogása alatt élünk, tisztelve és becsülve őt.

Amikor ez elhangzott, Magadha főminisztere, Vasszakára bráhmana így szólt Upananda tábornokhoz:

– Mit gondolsz, tábornok úr? Amikor ezek az urak tisztelnek valakit, aki méltó a tiszteletre, becsülnek valakit, aki méltó arra, hogy becsüljék, nagyra tartanak valakit, aki méltó arra, hogy nagyra tartsák, és értékelnek valakit, aki méltó arra, hogy értékeljék, akkor ezek az urak csakugyan azt tisztelik, aki méltó a tiszteletre, azt becsülik, aki méltó arra, hogy becsüljék, azt tartják nagyra, aki méltó arra, hogy nagyra tartsák, és azt értékelik, aki méltó arra, hogy értékeljék. Mert ha ezek az urak nem tisztelnek, becsülnek, tartanak nagyra és értékelnek egy ilyen embert, akkor kit is tisztelhetnének, becsülhetnének, tarthatnának nagyra és értékelhetnének ezek az urak, kinek a pártfogása alatt is élhetnének, tisztelve és becsülve őt?

Akkor Magadha főminisztere, Vasszakára bráhmana, így szólt a nagytiszteletű Ánandához:

– Hol lakik most Ánanda uram?

– Most a bambuszligetben lakom, bráhmana.

– Remélem, Ánanda uram, hogy a bambuszliget kellemes, nyugodt és nem zajos, a magány légkörével, távol az emberektől, és kedvező az elvonulásra.

– Bráhmana, valójában az, hogy a bambuszliget kellemes, nyugodt és nem zajos, a magány légkörével, távol az emberektől, és kedvező az elvonulásra, olyan oltalmazóknak és védelmezőknek köszönhető, mint ön.

– Ánanda uram, valójában az, hogy a bambuszliget kellemes, nyugodt és nem zajos, a magány légkörével, távol az emberektől, és kedvező az elvonulásra, olyan uraknak köszönhető, akik meditációt gyakorolnak és művelnek. Ezek az urak gyakorolják és művelik a meditációt. Ánanda uram, egyszer Gótama úr Vészálíban lakott, a nagyerdőben, a csúcsostetejű csarnokban. Akkor elmentem oda, Ánanda uram, és Gótama úrhoz járultam, és ő sokféleképpen beszélt nekem a meditációról. Gótama úr gyakorolta és művelte a meditációt, és mindenféle meditációt magasztalt.

– Bráhmana, a Magasztos nem magasztalt mindenféle meditációt, de nem is utasított el mindenféle meditációt. Miféle meditációt nem magasztalt a Magasztos? Bráhmana, ezúttal valaki érzéki vágy által megszállott tudattal él, az érzéki vágy prédája, és nem érti meg a valóságnak megfelelően a menekvést a fölkelt érzéki vágytól. Míg érzéki vágyat dédelget magában, idemeditál, odameditál, szertemeditál, szétmeditál. Valaki rosszindulat által megszállott tudattal él, a rosszindulat prédája, és nem érti meg a valóságnak megfelelően a menekvést a fölkelt rosszindulattól. Míg rosszindulatot dédelget magában, idemeditál, odameditál, szertemeditál, szétmeditál. Valaki tompaság és tunyaság által megszállott tudattal él, a tompaság és tunyaság prédája, és nem érti meg a valóságnak megfelelően a menekvést a fölkelt tompaságtól és tunyaságtól. Míg tompaságot és tunyaságot dédelget magában, idemeditál, odameditál, szertemeditál, szétmeditál. Valaki nyugtalanság és aggodalom által megszállott tudattal él, a nyugtalanság és aggodalom prédája, és nem érti meg a valóságnak megfelelően a menekvést a fölkelt nyugtalanságtól és aggodalomtól. Míg nyugtalanságot és aggodalmat dédelget magában, idemeditál, odameditál, szertemeditál, szétmeditál. Valaki kétely által megszállott tudattal él, a kétely prédája, és nem érti meg a valóságnak megfelelően a menekvést a fölkelt kételytől. Míg kételyt dédelget magában, idemeditál, odameditál, szertemeditál, szétmeditál. A Magasztos nem magasztalta az ilyesféle meditációt.

És miféle meditációt magasztalt a Magasztos?

E tanítás szerint a nemes tanítvány az érzéki élvezetektől elkülönülve, a kedvezőtlen állapotoktól elkülönülve, (a meditáció tárgyát) megragadva és megtartva, az elkülönülésből születő örömmel és boldogsággal az első elmélyedésbe lép és ott időzik.

Majd a megragadást és megtartást uralva, belsőleg lecsendesült és összpontosított tudattal, (további) megragadás és megtartás nélkül, az összeszedettségből születő örömmel és boldogsággal a második elmélyedésbe lép és ott időzik.

Majd miután az öröm is elhalványult, az érintetlenségben időzik, éber tudatos jelenléttel, a testtel még boldogságot érezvén, melyet így írnak le a nemesek: „Boldogan él az, akinek a jelenléte érintetlen”, és a harmadik elmélyedésbe lép és ott időzik.

Majd elhagyva boldogságot és elhagyva fájdalmat, a vidámság és szomorúság korábbi megszűnése mellett, a sem kellemes, sem fájdalmas érintetlen jelenlét tisztaságában a negyedik elmélyedésbe lép és ott időzik. Ily módon éri el a nemes tanítvány akaratlagosan, gond és nehézség nélkül a négy elmélyedést, amely a legtisztább tudatosságot alkotja, és itt és most kellemes időtöltést biztosít. A Magasztos az ilyesféle meditációt magasztalta.

– Úgy tűnik, Ánanda uram, hogy Gótama úr az olyasfajta meditációt utasította el, ami elutasítandó, és az olyasfajta meditációt magasztalta, ami méltó a magasztalásra. Ánanda uram, most távozunk, elfoglaltak vagyunk, sok a tennivalónk.

– Menj csak, bráhmana, amikor jónak látod.

Akkor Vasszakára bráhmana, Magadha főminisztere, a nagytiszteletű Ánanda szavainak örvendezve és azokban gyönyörködve, fölkelt ülőhelyéről és távozott.

Akkor, nem sokkal Vasszakára bráhmana, Magadha főminisztere távozása után, Gópaka Moggallána bráhmana így szólt a nagytiszteletű Ánandához:

– Ánanda uram még nem válaszolt a kérdésünkre.

– Nem megmondtuk már, bráhmana, hogy egyetlen szerzetes sincs, aki minden vonatkozásban birtokolja mindazon tulajdonságokat, amelyeket a Magasztos, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott birtokolt? Mivel a Magasztos volt az, aki létrehozta a létre nem jött ösvényt, megalkotta a meg nem alkotott ösvényt, kihirdette a ki nem hirdetett ösvényt; ő volt az ösvény tudója, az ösvény ismerője, az ösvény értője. De tanítványai most ezen ösvényt követve élnek, később pedig maguk is elsajátítják azt.